Teljesen mindegy, hogy mennyire győztük meg az interjún az illetékeseket, ha utána képtelenek vagyunk megfelelően beilleszkedni a megfelelő módon. Ilyenkor teljesen benne van a pakliban, hogy vagy minket küldenek el, vagy mi megyünk magunktól a próbaidő alatt. Az első napok kiemelten fontosak mindkét oldalról. Vannak tipikus hibák, amiket akár a munkavállaló, akár a munkáltató elkövetett, ezekről szeretnénk írni nektek pár gondolatot, hiszen mindkét fél érdeke, hogy ez mihamarabb és minél eredményesebben megtörténjen.
További olvasnivaló a témában:
https://femina.hu/kapcsolat/beilleszkedes-uj-munkahelyen/
Fektessük le az alapszabályokat. A munkahely nem játszótér, szórakozóhely, nem barátokat, szeretőket, bizalmasokat akarunk keresni, hanem egy korrekt, formális, élhető munkatársi viszony kialakítására kell törekedni a beilleszkedés során. Még olyanokkal is, akikkel amúgy a magánéletben nem „vegyülnénk”.
Eleinte erősen javallott, hogy inkább a háttérben meghúzódva figyeljük az eseményeket, szokjuk a légkört, csendben szívjuk magunkba az atmoszférát és a kultúrát. Ezzel teret hagyunk a régebb óta ott lévő kollégáknak a kibontakozásra, és így mi is jobban megismerjük őket, és tudni fogjuk, hogy álljunk hozzájuk.
Mindenképpen kell alkalmazkodni majd a beilleszkedés során, mert minden cégnek megvan a maga vállalati kultúrája. Ebben a munkavállalónak kell rugalmasnak lennie az első időszakban. Ha el lazáskodjuk a feladatainkat, vagy nem vesszük figyelembe az általános hozzáállást, akkor hamar ellenszenves kollégák leszünk. A folyamatos kritizálás (akár a cég, akár a folyamatok, akár az eberek irányába), még ha jogos sem, akkor sem célszerű.
Viccesen hangzik, de valakinek az alapvető higiéniával is gondjai vannak a beilleszkedés során. Akár az izzadságszag, akár a túl sok parfüm… A lényeg, hogy mindig figyeljünk oda az igényességre és az ápoltságra. Mindenkivel megesik néha, hogy nagyon elkésik, és egy gyors zuhanyra sincs feltétlenül ideje, de azért ne mi legyünk a büdöskék vagy a koszos körműek az irodában.
A már ott dolgozó kollégák közül biztosan mindegyiknek lesz valamije, amire nagyon érzékeny. Ez lehet egy érzelmi vagy tárgyi alapú dolog is. Valakit idegesíteni fog, ha nem pakolunk el magunk után. Valakit zavarni fog, ha az asztalunknál eszünk. Valakit zavar, ha egy nagy posztert kirakunk az irodába az első héten. A másik pedig, hogy a család, vallás, politika, és egyéb témákat eleinte sose firtassuk. Sose tudjuk, hogy mibe kérdezünk bele, utána pedig nagyon kellemetlen tud lenni a helyzet. Nekem személy szerint volt olyan esetem, amikor valami béna poént akartam elsütni, és akinek meséltem, éppen akkor vesztette el nemrég egy közeli hozzátartozóját, a vicc pedig elég hülyén vette ki magát. A kellemetlen kérdéseket is hanyagoljuk. Majd elmondják, ha akarják, hogy mi a helyzet a családdal, van-e a barátnő, hol lakik, stb. Ezt nem az új jövevénynek kell kifaggatni az emberekből.
Ugyanez igaz fordítva is. A saját magánéletünket ne teregessük ki mindenkinek a beilleszkedési folyamat során, mert vagy nem érdekli, vagy nincs köze hozzá. Főleg „szaftos” részleteket ne engedjünk meg magunknak. Még ha jól is esne dicsekedni, hogy mekkorát csajoztunk múlt hétvégén, vagy milyen luxusnyaraláson voltunk, ne tegyük.
Köszönjünk mindig, ez alap. Ne okoskodjunk, ne csak magunkról beszéljünk. Inkább kérdezzünk. Ne vegyünk ki szabit már az első héten, vagy ne azt tervezgessük. Ne használjunk engedély nélkül eszközöket, ne bíráljuk a kollégákat azért, mert dohányoznak, vagy éppen mert nem dohányoznak, mennyit dohányoznak és hogyan dohányoznak.
BudapestAllas.hu / D.M.