Az állásokra jelentkezésnél több dolgot figyelembe kell venni. Egyrészt nagyon-nagyon nem jó, ha kétségbeesésünkben össze-vissza mindenre bejelentkezünk, mert egy idő után el fogjuk veszíteni a fonalat, és nem fogunk tudni érdemben reagálni egy megkeresésre. Másrészt ilyenkor az ember általában kapkodva, ömlesztve, sietve elküldözgeti a jelentkezéseket, és gyakran hibát vét. Nem a megfelelő címre küldi, nem nyomja meg a „véglegesítés” gombot, elgépeli a regisztrációnál a saját e-mail címét. Szóval a lényeg, hogy higgadtan, körültekintően kell jelentkezni, átolvasni az álláshirdetést és a jelentkezés módjára vonatkozó dolgokat is többször.
Ezen felül szerintem az is fontos, hogy próbáljunk a állást hirdető személynek (HR-esnek, vagy kiválasztásért felelős vezetőnek) írni közvetlenül. Nagyon sokat jelenthet, ha személyre szóló a jelentkezésünk, sok pozitív dologra tudnak következtetni belőle. De nem szabad túlszemélyeskedni sem a dolgot, mert a munkáltatók számára a túlzott nyomozás is rémisztő lehet.
És mik szoktak a leggyakoribb bakik lenni a jelentkezés során?
Figyelmen kívül hagyjuk a jelentkezés leadását követő utasításokat.
Ha az álláshirdetésben azt írják, hogy: „Kérjük, ne keressen telefonon!”, akkor tényleg ne tegyük. Valószínűleg nem véletlenül írták oda. Mindig figyelmesen olvassuk el a hirdetés végét is, mert lehetnek hasonló, fontos információk ott. Persze a józan paraszti ész azt diktálja, hogy hívjuk fel a figyelmet magunkra az álláskeresés során. De ebben az esetben a telefonos érdeklődés csak hátráltatni fog minket. Sose ragaszkodjunk sokáig egy jelentkezésünkhöz, ha nem hívnak, akkor haladjunk tovább, és engedjük el azt a lehetőséget. Ha tényleg megöl minket a kíváncsiság afelől, hogy mi a pályázatunk státusza, akkor inkább e-mailt írjunk.
Nem nézzük meg kétszer is, hogy van-e kapcsolatunk a kiszemelt cégnél.
Mindenképp szeretnénk, hogy a cégnek a tudatában legyünk a jelentkezésünk után? A hideg e-mailek nem biztos, hogy célravezetők, azonban például a LinkedIn-en gyorsan végigpörgethetjük a cég dolgozóit. Könnyen bukkanhatunk ismerősre is akár közöttük, ami már egy jó kiindulási pont lehet.
Normál esetben ezt az álláshirdetésre jelentkezés előtt már érdemes lenne megtenni, de igen, persze értem én a lelkesedést… Meglátunk egy megfelelőnek tűnő hirdetést és azonnal be akarjuk nyújtani rá a pályázatunkat, nehogy lecsússzunk. Jómagam is többször kihagytam már ezt a lépést, és egyszerűen azt mondtam, hogy ez elúszott… Azonban ne legyünk restek a jelentkezés után is kutakodni, mert nem tudhatjuk, mikor jön szembe egy jó lehetőség egy jobb ajánlásra.
Nem keresünk tovább
Tegyük fel, hogy találunk egy olyan álláshirdetést, amiben leírják, hogy az a két végzettség kell, amivel mi rendelkezünk, annyi és pont olyan szakmai tapasztalat, ami nekünk van, és minden egyéb elvárás is klappol. Hát erre mi vagyunk a legjobb jelöltek. Biztos, hogy felhívnak, ezt a munkát nekünk találták ki. Nincs is értelme tovább keresni, csak várni kell, hogy csörögjön a telefon, ugye? Nem. Nagyon nem… Én azt szoktam javasolni, hogy amíg nem írtuk alá a munkaszerződést, addig ne álljunk le a kereséssel. Velem is fordult már elő, hogy közölték, hogy ki vagyok választva, enyém az állás, aztán hoppá, mégiscsak meggondolták magukat az utolsó pillanatban. Amíg nincs szerződés, nincs munka! Éppen ezért folyamatosan érdemes tovább kutakodni, és talonban tartani több lehetőséget is. Hiába tűnik valami az állom-melónak, lehet, hogy nem az. De az is lehet, hogy vár ránk egy sokkal jobb, csak még nem találtuk meg!
BudapestAllas.hu / D.M.